"Nemrég bukkantam rá az internet egyik legeldugottabb helyén az Utolsó Védvonal zenekarra. Mint ahogy a neve is utal rá, egy úgynevezett „nemzeti érzelmű” zenekarról van szó, akik március végén jelentették meg első, egyben bemutatkozó, öt számos (intro + négy) demójukat, Sarokba Szorítva címmel...

Fiatal zenekar az Utolsó Védvonal, 2008 elején alakultak, ennek ellenére már számtalan tagcserén túl vannak, aminek következtében a csapat tényleges megalakulása 2008 októberére dátumozható. Alig öt hónappal a valódi bemutatkozó koncert után jelent meg mai írásunk tárgya, a Sarokba Szorítva című demó.

Én már lehet, hogy ebben az életben nem fogom megérteni soha, hogy mi abban a jó, ha egy zenei sablonra (ami jó esetben négy akkord) különböző szövegeket „énekelnek” rá cigitől rekedt hangon. Szerintem ennek a hangnak van egyfajta jelentése, mégpedig az, hogy aki énekli, tiszteletet ébresszen a hallgatóságban, ugyanis ez a hang egy nagydarab, izmos, kopasz, az eszméért mindenre elszánt fiatalembert takarhat. Továbbá az sem tiszta, hogy ha valamelyik zenekar „nemzeti érzelmű” akkor miért kell a nyilván fontos mondanivalót három hang közé szorítani. Miért nem lehet megcsinálni finomra, igényesre, ami nem csak az agressziót sugározza, hanem a fülnek is kellemes legyen? Sokkal fogyaszthatóbb lenne a mondanivaló is (nyilván ez nem cél) azzal, ha a zene kilépne nyolcvanas évek OI zenéjének kereteiből, hisz már maga az OI sem igazán létezik.

Na de mondjuk meg őszintén, manapság Magyarországon a „nemzeti érzelmű” az bizonyos körökben egyenlő a „skinheaddel , és aki manapság „skinhead” úgy, hogy az életben nem tudta, hogy az mit takar, annak ugyancsak mindegy, hogy milyen a zene, de még a szöveg igényessége is tökéletesen mellékes tényező, hisz a célnak (ami gyakorlatilag nem más mint a közös karlendítés, és utcán hőbörgés nagy Magyarország pólóban), amiért az emberünk elmegy egy koncertre, tökéletesen megfelel.

Tévedés ne essék, én a „nemzeti érzelmű” zenekarok mondanivalójával, és eszméjével nagyrészt egyetértek, teljességgel pártolom is azokat (így az Utolsó Vérvonal által taglalt problémákat is valósnak látom), de szerintem esztelen törés-zúzás t sugalló tömény agressziót sugárzó előadásoknál sokkal célravezetőbb, az igényesen előadott, módszeresen adagolt, ez által jobban a nyilvánosság elé vihető, illetve sokkal több rajongót megmozdító előadás (lásd: Ismerős Arcok).

Ennek ellenére a Sarokba Szorítva a maga nemében nem rossz. Eszembe juttatja fiatal korom hangulatos, pogózással tarkított koncertjeit, mulatozásait. Az anyag hangzása meg egyszerűen kiváló, nagyon keményen szólalnak meg a dalok. Az Utolsó Védvonal egy régi iskolás OI/skinhead zenét produkál nekünk ezen az anyagon. Olyat, ami felidézi a stílus hőskorát, amikor még nem a megkülönböztetéstől volt skinhead, a skinhead (lásd a Skinhead, vagy az OI! írásunkat) Zárszóként talán azt tudnám mondani, vagy tanácsolni a zenekarnak (biztos vagyok benne, hogy nincsenek rászorulva az én tanácsaimra) hogy ha ki akarnak lépni a „12 egy tucat magyar lelkű zenekar” kategóriából, akkor próbáljanak meg egyedit alkotni. Valami olyat tenni a zenéjükbe, ami megkülönbözteti őket a többi ilyen kaliberű csapattól, mert így lévén hogy nem vagyok fanatikus, és gondolom a zenehallgatók nagy része sem az, egy hallgatás után el is felejtem, hogy létezik egy jobb sorsra érdemes Utolsó Védvonal nevű zenekar is Magyarországon.

Számlista:
1. Intro
2. Sarokba szorítva
3. Cenzúrázva
4. Tennünk kell!
5. Hol az igazság"

Válaszunk a cikk írójának:

"Én már lehet, hogy ebben az életben nem fogom megérteni soha, hogy mi abban a jó, ha egy zenei sablonra (ami jó esetben négy akkord) különböző szövegeket „énekelnek” rá cigitől rekedt hangon."

Az, hogy nem játszunk komplex zenét, az tény. Akár az is ráfogható, hogy "cigitől rekedt hangon rákárogunk 4 akkordra", de úgy gondolom, hogy nem ez határozza meg egy zenénél azt, hogy jó-e. (és most itt nem a mi munkásságunkat akarom mérlegelni, csak objektívan próbálok válaszolni) Sok példa volt már rá a zenei történelemben, hogy milyen népszerűségnek örvendett 1-1 egyszerűbb szám, illetve ilyen tipusú zenét játszó zenekar. Egy szónak is száz a vége, egy 4 akkordos zene is lehet ezerszer jobb, mint egy agyonkomponált, összetett társa. Nem ettől függ.

"Továbbá az sem tiszta, hogy ha valamelyik zenekar „nemzeti érzelmű” akkor miért kell a nyilván fontos mondanivalót három hang közé szorítani. Miért nem lehet megcsinálni finomra, igényesre, ami nem csak az agressziót sugározza, hanem a fülnek is kellemes legyen? Sokkal fogyaszthatóbb lenne a mondanivaló is (nyilván ez nem cél) azzal, ha a zene kilépne nyolcvanas évek OI zenéjének kereteiből, hisz már maga az OI sem igazán létezik."

Ez független attól, hogy milyen érzelműek vagyunk, egyszerűen csak ezt a fajta zenét szeretjük csinálni. A mi fülünknek a metálzene (is) kellemes! Azzal vitatkoznék, hogy az efféle fontos mondanivalónak csak "finomabb" zene mellett van helye. Úgy gondolom, hogy a témák többségét amit taglalunk a szövegekben, nem igazán lehetne hitelesen előadni kevésbé agresszív formában. Ezek az agresszív számok nagyon jól tükrözik az elkeseredettségből előtörő dühöt, ami áthatja a társadalom józan gondolkodású részét. Ez természetes, hisz mi mást érezne az ember, akit nap mint nap hülyének néznek, meglopnak, és semmibe vesznek?! (akár mindennapi, akár kormányzati szinten) Amúgy meg nem csak agresszív számaink vannak, van több akusztikus, és dallamosabb szerzeményünk is. (ebből egyelőre csak egy lett felvéve, a "Hol az igazság?") Viszont ezek a lágyabb témák nem igazán "állnának jól" a súlyosabb szövegekhez! Elég vicces lenne a cigánybűnözésről énekelni akusztikus aláfestéssel :-)

"...de szerintem esztelen törés-zúzás t sugalló tömény agressziót sugárzó előadásoknál sokkal célravezetőbb, az igényesen előadott, módszeresen adagolt, ez által jobban a nyilvánosság elé vihető, illetve sokkal több rajongót megmozdító előadás (lásd: Ismerős Arcok)"

Miért lenne esztelen? Nem össze-vissza játszunk, ezek megtervezett, megírt számok. Lehet célravezetőbb "igényesen előadott" "lágyabb" zenét csinálni, hisz érthető, hogy ezt könnyebb befogadnia a közönségnek, de ez miért jelentené azt, hogy csak ilyen stílusban kéne ezeknek a számoknak születnie? Nagyon sokféle ember van a nemzeti oldalon, és ez a sok ember nagyon tág zenei ízléssel rendelkezik. Ez így van rendjén! Biztos vagyok benne, hogy több olyan ember van, aki számára nem befogadható mondjuk az Ismerős Arcok által játszott zene, mert egyszerűen nem tetszik neki, vagy nem szereti ezt a stílust. Neki lehet, hogy a mi zenénk jön be, és akkor már sikeresen meg is fogtunk egy embert, akit mondjuk nem fogna meg a lágyabb rock és társai!

"Zárszóként talán azt tudnám mondani, vagy tanácsolni a zenekarnak (biztos vagyok benne, hogy nincsenek rászorulva az én tanácsaimra) hogy ha ki akarnak lépni a „12 egy tucat magyar lelkű zenekar” kategóriából, akkor próbáljanak meg egyedit alkotni. Valami olyat tenni a zenéjükbe, ami megkülönbözteti őket a többi ilyen kaliberű csapattól..."

Erre törekszünk, és törekedtünk eddig is. Az, hogy sikerült-e, ki-ki döntse el maga. Továbbra is ez lesz számunkra a fő, hogy azt a stílust játszuk amit szeretünk, hisz enélkül elvesztené az értelmét! Ezt csak őszintén, szívből érdemes csinálni...

Köszönjük a kritikát!

Üdvözlettel,
Gábor
Utolsó Védvonal